FANDOM


Tihanyisziget
A Balaton legnagyobb szigete, az Átkerülés előtt félsziget volt, a tó alacsonyabb vízszintjének köszönhetően. Fontos szerepet játszott a Balaton környékének emancipálásában és a katolikus belmisszióban, mindkét tevékenység a szigeten alapított bencés apátsághoz köthető. Áu. 20 után az apátság és a szigeten kialakított településrendszer jelentősége fokozatosan csökkent, ahogy egyéb emancipációs központok alakultak a tó mentén, immár állami szervezéssel. Áu. 26-ban adják át a szigetet az északi parttal összekötő fahídat. Áu. 33-ban megszűnik Autonóm Területnek lenni és teljesen betagolódik az ómagyar közigazgatásba, a Tihanyi apátság pedig csak az egyházi és oktatási funkcióit tartja meg.

Áu. 40-re jelentős turisztikai központtá növi ki magát és a sziget területének jelentős részét természetvédelmi területnek is nyilvánítják, egyúttal korlátozzák a beköltözést is, hogy elkerüljék a környezetkárosító túlnépesedést. Ebben az évben zárják be az ide telepített katonai támaszpontot is.


Története Szerkesztés

A szigeten az Átkerülés idején egy kisebb kelta település és egy földvár állt, de Brennus király veresége után ezeket elhagyták eredeti lakóik. Az először ideérkező felderítők néhány kelta családot találtak csak itt, akik valószínűleg szökött rabszolgák voltak eredetileg és az üresen maradt telepen találtak menedékre.

Emancipációja korán, már Áu. 3-ban megtörtént, egyfajta korai koncessziós szerződés keretében. Az Esztergomban ragadt bencések engedélyt kaptak a tihanyi apátság (újra)alapítására és egy emancipációs központ létrehozására, aminek az illetékességi körzete eredetileg az egész Balatonra kiterjedt. Az alapító atyák vezetői bencés szerzetesek és katolikus, világi mesteremberek voltak, de jelentős számban érkeztek az esztergomi ferences gimnázium növendékei is a csoporttal, köztük néhány eredetileg győri bencés diákkal. (A bencés szerzetesek és diákok osztálykirándulás keretében tartózkodtak Esztergomban az Átkerülés idején.)

A szigeten a templom és a kolostor mellett egy emancipációs alaptábor és több kiszolgálóépület is épült, illetve egy kisebb katonai egység is támaszpontot létesített a délnyugati részen, főként az emancipációs központ és a terepre kiszálló emancipátorok védelmére. A sziget jelentette védelem hasznosnak bizonyult az első években, mikor az újjáaszerveződő dél-Dunántúli kelta törzsek több támadás is indítottak a Tihanyi-sziget ellen, ezek némelyike súlyos áldozatokat követelt ómagyar részről is.

Áu. 10-re az apátság körül kiépült Tihany település elérte a második emancipációs szintet, de már korábban rendelkezett saját önkormányzattal.

Áu. 12-ben Autonóm Területnek nyilvánították, a kolostor vezetése egyben a világi közigazgatás vezetését is jelentette. Ekkor már magas színvonalú emancipációs iskola és egészségügyi központ működött az apátság szomszédságában, az emancipációs hajók száma pedig elérte a négyet. (Az első egységet, Az Ige fényét[1] később múzeumhajóvá alakították át.)

Áu. 15-ben korlátozzák az emancipációs központ illetékességi területét, először csak a Balaton keleti részére, Áu. 18-ban pedig területnélküli központ lesz, egyfajta magasabb fokozat, ahova az arra érdemes antik érkeznek tanulni és vizsgázni. Egy alacsony emancipációs szintű anti prototelepülés is kezd kialakulni a sziget északnyugati részén, ahol az apátsági gazdaságban és egyéb kiszolgálólétesítményekben dolgozó anti munkások és családtagjaik élnek, ez a terület később sok problémát okozott a magasabb emancipációs szintek elérésére tett kísérletekben.

Áu. 23-ban leváltják az apátságot alapító Jakab apátot, egészségi állapotára hivatkozva. Utódja Fülöp apát lesz, aki a szerzetesek reformszárnyát képviselte és törekedett a hitélet megerősítésére, a világi szerep (közigazgatás) fokozatos leépítésére. Ő szorgalmazta az északi parttal összeköttetést létesítő híd építését is. Ekkor már közvetlen vasútvonal működött a sziget szomszédságában épült Balatonfüred és az Átkerült területek között, a híddal pedig teljes mértékben bekapcsolódhattak Ómagyarország vérkeringésébe.

Áu. 30-ban tartják az első általános helyi választást, addig a terület vezetőit a szerzetesek választották, az itt élő világiaknak nem volt lehetőségük sem választani, sem választhatónak lenni. Az első választást ennek ellenére az apátság vezetője nyeri, de Áu. 33-ban lemond és ugyanekkor az apátság is visszaadja közigazgatási felhatalmazását az államnak, Tihany "egy lesz Ómagyarország települései közül, a Tihanyi apátság pedig a szerzetesek igazi küldetésének szentelheti magát, Isten dicsőségének."(Fülöp apát)


Érdekességek Szerkesztés

  • A szigeten állomásozó két megtörő szakasz parancsnoka csak a szerzetesek jóváhagyásával hajthatott végre akciókat, kivéve azokat az eseteket, ahol ómagyarokat ért támadást kellett elhárítani (de az elhárításba nem tartozott bele a megtorlás). A Glória-laktanyában szolgálók ezért minden idők legalacsonyabb bevetési számával dicsekedhetnek, ezért az innen áthelyezett megtörők általában letagadják, hogy a "csuhások" alatt szolgáltak volna.
  • A nyugati parton húzódó Óvár-hegyen (az egykori kelta földvár környékén) több remete is élt, őket Áu. 8-tól a Pálos rend fogta össze.
  • Áu. 10-ben rendezték az első Balaton-átúszást a sziget és a déli part között, bár a déli partot sokszor az egyik emancipációs hajó képviselte, mert nehéz volt meghatározni az aktuális partvonalat.