Hanno alkalmazásában álló karthágói zsoldosvezér, részt vett a Numidia elleni hadjáratokban. Az Ibériai-háború idején a Szardínia és Korzika szigetére küldött pun csapatok vezére. Hanno veresége után fellázítja a szigeten állomásozó zsoldosokat és önmagát Szardíniai királyának nyilvánítja. Ügyes diplomáciával sikeresen manőverezett az újból erőre kapó Karthágó, a Római Köztársaság és Szicília között, melynek köszönhetően megőrizhette de facto függetlenségét. A sziget ebben az időben a száműzöttek menedékének számított. Á.u. 55-ben bekövetkezett halála után örökösödési háború tört ki alvezérei között, melynek a Hannibál Barkas
vezette karthágói sereg érkezése vetett véget megszállva a szigetet.