FANDOM


Halmai tábornok hadjárata, amely a Száva-menti kelta és illír törzsek behódoltatásának céljával indult, hogy biztonságossá tegye a Fiume utánpótlását szolgáló korridort. A hadjárat az egyik legnagyobb ómagyar katonai kudarcnak számított hosszú ideig, aminek okai máig nem tisztázottak, de nem ez az egyetlen megválaszolatlan kérdés a hadjárattal kapcsolatban. Halmai tábornok maga is elesett a harcokban, a jelentések szerint egy Dragunov mesterlövész-puska lövedékétől.


A hadjárat hivatalos és feltételezett céljai Szerkesztés

A hivatalos cél egy összefüggő, megszállás és emancipáció alá vont terület kialakítása volt, hogy Fiume és környéke szervesen kapcsolódjon Ómagyarország területéhez. (Addig csak egy megerősített korridor kötötte össze Sziszek városával.) A terület lakossága főleg olyan kelta és illír törzsekből, klánokból állt, akik az ómagyar terjeszkedés elől húzódtak ide, kifejezetten ellenséges viszonyt ápolva az átkerültekkel és rendszeresen támadásokat, rajtaütéseket vezettek a szállítószázadok és különféle telepek ellen. Számos megtörő ellencsapást is elszenvedtek. A sikeres hadjárat után megkezdődött volna a terület emancipálása és az infrastruktúra fejlesztése.

Többen feltételezik, hogy a hadjárat másodlagos (vagy elsődleges?) célja egyfajta erődemonstráció lett volna az Esztergomból nézve túlságosan önállónak tűnő és komoly fegyveres erővel rendelkező Fiume részére, megmutatva, hogy az ómagyar hadsereg képes nehézfegyverzettel ellátott sereget felvonultatni a kikötőváros közvetlen közelében. (Más hihető magyarázat nem nagyon van Halmai csapatainak fegyverzetére, ami nem a legmegfelelőbb volt a célok eléréséhez.) Ezen célt félhivatalosan államilag támogatott történészek is lehetségesnek tartják, de azt már kevésbé, hogy anti harcosoknak álcázva Fiumei katonák is részt vettek volna a dandár elleni támadásban.

A hadjárat eseményei Szerkesztés

Későbbi események Szerkesztés

A területet három évvel később vonták végleges ómagyar uralom alá egy vegyes akció keretében, ahol az észak felől támadó főerőket fiumei és szövetséges római segéderők is támogatták. A megszállt területen a lakosság vesztesége szokatlanul magas volt és jelentősnek számított az anti területekre menekülők száma is, ez főleg Epirosszal okozott kisebb diplomáciai feszültséget. A területet ómagyar telepesek mellett szicíliai görög és germán családokkal népesítették be újra, de fontos szerepet játszott a rabszolgakeresők által importált munkaerő is.

A dandár felmentésében fontos szerepet játszó római támadásért cserébe Fiume nem lépett fel az Isztriai-félsziget római megszállásával kapcsolatban, annak ellenére sem, hogy Esztergom soha nem ismerte el hivatalosnak az Uzinger Jónás-féle segítségnyújtási szerződést. Nyolc évvel később ez a felemás állapot vezetett az Isztriai-válság kitöréséhez, aminek során egy megtörő század kiszorította a római erőket a félszigetről és beásta magát a tervezett ómagyar határon, csak komoly diplomáciai erőfeszítések és anyagi kártérítés segítségével sikerült megakadályozni a római-ómagyar háború kitörését.