FANDOM


Olyan állami köztisztviselő, vagy engedéllyel rendelkező vállalkozó, aki anti területekről importál rabszolgákat, hogy azok az Ómagyar állam emancipatív eljárása után szabad ómagyar állampolgárként élhessenek.

EredetükSzerkesztés

A rabszolgakeresők intézményét a ritkán lakott, de katonailag biztosított Kárpát-medence munkaerőigénye hozta létre, virágkorát a klasszikus terjeszkedési szakaszban élte, amikor a természetes népességnövekedés és a bevándorlás nem tudott lépést tartani a területi terjeszkedéssel. Sok vállalkozáshoz - útépítés, lecsapolás, bányászat, erdőirtás - nagy mennyiségű, alacsony képzettségű munkaerő kellett. A kialakult helyzet veszélyeztette az ómagyar kormány által kitűzött tervek időarányos megvalósulását, míg a környező, anti hatalmak háborúskodásaiban és mindennapi, gazdasági életében igen nagy mértékű volt az emberi munkaerő elpazarlása. A rabszolgakeresők ezt a kereslet-kínálati helyzetet használták ki.

TevékenységükSzerkesztés

Anti területeken rabszolgákat vettek, majd őket az ómagyar határra kísérve átadták az emancipációs hatóságoknak. Fizetségük két részletben érkezett: az átadáskor kaptak államilag meghatározott, különféle szorzókkal megállapított fejpénzt (a szorzó a hozott rabszolga gazdasági értékének és beilleszkedési képességének függvényében növekedett), illetve az emancipatív eljárás után felszabadult egykori rabszolga nettó bérének, bevételének 5%-át öt éven keresztül.

A rabszolgák beszerzésének két fő forrása volt: háború és rabszolgapiac (kisebb mértékben kalózok).

A rabszolgapiacokon drágább, de kezelhetőbb rabszolgákat szerezhettek, a nagyobb biztonságért cserébe kisebb nyereségre számítva. Sok rabszolgakereső háborús helyzetekre specializálódott, csapatával az antik egymás közti hadjárataiban részt vevő seregeket kísérték és a hadifoglyokat nagy számban és olcsón vették meg. Mivel itt lényegében szabad emberekkel dolgoztak, ez, illetve a háborús helyzet magasabb kockázatot jelentett, erős, felkészült és komolyan felfegyverzett rabszolgakereső csapatra volt hozzá szükség. A rabszolgákkal való kapcsolattartásban inkább a "mézesmadzag-protokol" és nem a "vesszőmódszer" volt jellemző, sok rabszolgakereső úgy kommunikálta a tevékenységét, hogy kimentette az elfogott polgárokat a háborús helyzetből. Mindennek gyakorlati oka is volt: az ellenséges, szökni akaró rabszolgákhoz sokkal több őr, kísérő kellett, ami költséges eljárás volt.

ÉrtékelésükSzerkesztés

A rabszolgakeresők sokat tettek az ómagyar gazdaság fejlődéséért illetve Ómagyarország etnikai sokszínűségéért, bár az egykori rabszolgák következő generációja jellemző módon szinte teljesen asszimilálódott. Az esztergomi rabszolgakereső - emlékfalon több tízezer megmentett ex-rabszolga neve szerepel, de az emancipációs hivatalok adatai szerint a valós szám ennél magasabb.

Időnként botrányok is kísérték a rabszolgakeresők tevékenységét, jellemzően a hatóságoknak való átadás előtti szakaszban erőszakoskodtak a rabszolgákkal, ami az anti szokások szerint normálisnak számított, de az ómagyar törvények szerint a rabszolgát már az emancipatív eljárás előtt megilletik az ómagyar alkotmányban rögzített jogok. Több esetben kiderült, hogy az utólagosan emelt vádak hamisak voltak és a konkurens rabszolgakeresők álltak mögöttük.

Ritkább, de súlyosabb visszaélés volt háborús események kirobbantása vagy manipulálása több, illetve jobb mínőségű rabszolga megszerzésének érdekében. Elmarasztaló bírósági ítélet csak egy ilyen esetben született.

Összességében a rabszolgakeresők tevékenysége pozitív megítélés alá esik.

A korszak végeSzerkesztés

Az ómagyar állam kiépülésével és a természetes népességnövekedés emelkedésével, valamit az önkéntes anti bevándorlás felfutásával a behozott rabszolgák iránti igény csökkent, ez először az állami rabszolgakeresők feloszlatásához, majd az egyéni vállalkozók korlátozásához vezetett, noha nem törölték el a rendszert. Ma már inkább speciális, különösen értékes rabszolgák behozatalára korlátozódik, illetve a szerepét lényegében átvette az "ómagyar földre lépő rabszolga szabad ember" irányelv, ami alól csak az anti diplomáciai küldöttségek kísérete kap felmentés.

Rabszolgakeresők történeteiSzerkesztés

A rabszolgakereső magányossága