(Puetoli, Á.u. 1 körül- Argentorate Á.u. 48)
Lovagrendi származású római hadvezér, leginkább az "Argentoratei Vesztesként" ismert. A csata a Köztársaság legsúlyosabb katonai veresége volt az Átkerülés után.
A Galliai-háború elött[]
Egy kereskedelemböl élö Puetoli környéki lovagrendbe tartozó család harmadik fia, és mivel bátyjai sem haláloztak el, így a családi vállalkozásban nem volt esélye elörejutni. Apja kapcsolatait kihasználva tiszti rangot vásárolt számára a hadseregnél. Részt vett a Cisalpin- és az Ibériai-hadjáratokban is, a feljegyzésekben csupán egyszer szerepel (Új-Karthágó ostromakor említik, mint az egyik sikeresen támadó egység parancsnokát) ám tisztes zsákmányt szerez és bevásárolja magát a Szenátusba. Itt a néppárti frakció egyik jelentéktelen tagja, leginkább a nagyreményü Varro praetor követöjeként ismert.
A Galliai-háborúban[]
Varro észak-galliai kinevezése után csatlakozik a Galliában harcoló seregekhez, mint Varro egyik tábornoka. Á.u. 48-ban Varro kettéosztja seregét, saját föeröivel a Szajna-síkság felé vonul, míg a Messalla vezette két légió Heulfryn hadúr üldözésére indul a Rajna mentén. Á.u. 48 április végén végül ütközetre kényszerítette a gall vezért, aki azonban sikeresen kapcsolatba lépett a folyó jobb partját uraló Dagobert germán hadúrral. Utóbbi több tízezer harcos élén átlépte a Rajnát és hátba támadta a gallokkal harcoló római sereget. Az argentoratei hármascsata a római hadsereg teljes pusztulásával járt, maga Messalla tábornok is életét vesztette.