Mérsékelten népszerű ómagyar duó, ami emancipációs-mulatós zenét játszott, főként az alacsonyabb emancipációs szintű területeken voltak ismertebbek az ÓMR3 zenei blokkjaiban való szerepléseik által. Áu. 36-ban Arany Kazetta-díjat kaptak az Átkerülésnapi állami ünnepségeken, bár egy ideje már nem írtak új számokat és a fellépéseik száma is lecsökkent. Rá egy évre hivatalosan is feloszlott a zenekar, magánéleti okokra hivatkozva (hivatalosan is kimondták a billentyűs-gitáros férj, Sztojka Vencel Gáspár és az énekes - furulyás feleség, Donegaloix Andrea válását). Utolsó koncertjüket Áu. 42-ben tartották az esztergomi Korzenei Fesztiválon, mindössze egy számot adtak elő, a Piros bicikli c. feldolgozásukat.
Az együttes megalakulása[]
Az együttes története elválaszthatatlan a két alapító kapcsolatának történetétől. Áu. 5-ben találkoztak, Sztojka Vencel Gáspár, felhagyva az Átkerülés előtt űzött lakodalmi zenész karrierjével egy fűrésztelepen dolgozott a Bakonyban, itt ismerkedett meg Donegaloix Andreával, aki az emancipációs vizsgájára készülve gyakorlatra érkezett a telepre. Mindketten zeneszerető emberek lévén hamar egymásra találtak annak ellenére, hogy Andrea még elég korlátozott magyar szókinccsel rendelkezett.
"Ha beszélgetni akartam a kedvesemmel, szinte csak a zene nyelvén tudtam megtenni, ez ihletet adott. Áramos zongorámat már rég eladtam, de a gitárom megtartottam a vadonban is, kedvesem pedig furulyán játszott, csodánkra járt az egész telep, főleg az antik." (MI Gazsi az ÓMR2-nek adott interjúban.)
Az alkalmi zenélésből előbb gyermekáldás, majd nem sokkal rá házasság lett, az őket összeadó katolikus pap pedig felfigyelt a zenei tehetségükre és beszámolt a "vegyes" párosról több ismerősének is, köztük az Ómagyar Rádió egyik szerkesztőjének. Így került adásba az első daluk, egyelőre csak érdekesség jelleggel. Mivel a zene, épp a nyelvi akadályok miatt, kiemelt kísérleti területévé vált az alakulófélben emancipációs rádiózásnak, a későbbi ÓMR3-nak, a fiatal házaspár pedig minden szempontból ideálisnak látszott hozzá: otthonosan mozogtak mind az ómagyar, mind az anti kultúrában, ismerték az határvidékek életét, ráadásul a rádióban leadott dalaik nyomán kisebbfajta kultuszuk alakult ki, főleg a fiatalok körében. Nem kellett sokat várni az első kazettájukra sem, amin néhány saját dal mellett Átkerülés előtti mulatós énekek átdolgozásai és két kelta népdal modern hangszerelésű feldolgozása is helyet kapott. A kazetta megjelenéséhez kellett művésznevet választani, ezért lett a páros neve MI Gazsi és Anti Andi. (Az "MI" az "emi" szóra utal, az emancipátor becézésére, illetve tsz. első személyű személyes névmásként a házaspár egységét is jelképezi.)
"Soha nem gondoltam volna, hogy egyszerre tucatnyi, egymástól rettentő messzi helyen fognak hallgatni, ahogy énekelek és furulyázom." (Anti Andi az ÓMR2-nek adott interjúban.)
Stílus, fogadtatás, kritikai visszhang[]
Az együttes feloszlása és a visszatérés[]
Kazettáik[]
Zöld a szemem (Áu. 7)
Anti Andi rózsakertje (Áu. 8)
Emancipátorok, ha száraz (Áu. 11)
Kék-zöld a szemem (Áu. 13)
Piros-fehér-zöld bicikli (Áu. 20)
MI Gazsi, a mintaférj (Áu. 22)