Az Ibériai-háború folytatása a Karthágó afrikai területein. A kereskedők és a katonák körében népszerű Hamilkárban riválist látó karthágói arisztokrácia, és vezetőjük Hanno, akár Karthágó ibériai hódításainak feladása árán is le kívánta törni a Barkidák jelentette fenyegetést, így csatlakozott a Hamilkár-ellenes koalícióhoz. A Hamilkár Barkas ellen felsorakozó széles koalíció elsődleges célja a hadvezér ibériai uralmának a megdöntése volt, így Gadír elfoglalása után az felbomlott.
Mivel Hamilkár sikeresen evakuálta a sereg egy igen jelentős részét, körülbelül 20.000 embert és ő maga is megszökött az ostromlott Új-Karthágóból, így Hanno terve fő ellenfelének kiütésére kudarcot vallott. Á.u. 34 tavaszán Hamilkár irányítása alá vonta Mauritania nagy részét, amire válaszul az arisztokrata párt egy zsoldossereget küldött ellene. Ez a sereg azonban átállt Hamilkár oldalára, aki így a maga javára billentette az erőviszonyokat. A nyár folyamán sikeresen lázította fel a Numidia királyát, akit csupán néhány éve győzött le és hódoltatott Hanno serege.
Hamilkár túlerejű serege elől az arisztokraták Karthágó városába húzódtak vissza, ezzel azonban feladták birtokaikat még a betakarítás előtt, így a termés legnagyobb része Hamilkár birtokába jutott. Októberre már a tengerészek bérét sem tudták kifizetni, ennek hatására az eddig a Hannohoz hű flotta is fellázadt. Bár a matrózok lázadásán sikerült úrrá lenniük, az ostromlott várost most már a tenger felől sem tudták ellátni. Az egyre súlyosabb éhínség és a kitörő kolerajárvány hatására a város védői is zúgolódni kezdtek, míg végül november 4-én megnyitották az Elefánt-kaput az ostromlók előtt. Hamilkár bevonulásával a karthágói polgárháború harcai lezárultak.
A háború következményei[]
- Röviddel a háború után Hamilkárt Karthágó királyává választották
- Az Ómagyarország és a Karthágó közötti kapcsolatok normalizálódtak, a kereskedelem megélénkült
- Málta szigetén ómagyar támaszpontot hozhattak létre