FANDOM


Ellentengernagy, Á.u. 10-től 34-ig az Adria Svadron parancsnoka.

1979-ben született Veszprémben, a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett erősáramú villamosmérnökként, az utolsó sorozott évfolyamok egyikének tagjaként az Átkerüléskor tartalékos alhadnagy. Az Átkerülés után tényleges szolgálatra jelentkezik, Brennus támadása idején egy Tata előterében bevetett lövésszakasz parancsnoka. A csata után, továbbra is a Honvédség tényleges állományú tagjaként a Nagymarosi Hajógyárban dolgozik, szinte valamennyi hajótípus tervezésében részt vesz.

Fiumei megbízatása a flottaparancsnokságig Szerkesztés

Á.u. 5-ben Fiuméba vezénylik, ahol az újonnan épülő hajógyár katonai részről delegált főmérnöke, ugyanekkor léptetik elő századossá. Az Adria Svadron vezetésével megbízott Lóránt ellentengernagy törzskarának tagja, később vezérkari főnöke. Kulcsszerepet játszott a rombolók megépítésében és az ómagyar haditengerészetet később évtizedekig meghatározó Fleet-in-being doktrína kidolgozásában. Ez a terv élesen szemben állt Lóránt ellentengernagy agresszívebb, hódító jellegű terveivel. A Lóránt kormányzó lemondatását követő zavargásokat a városban állomásozó megtörő zászlóaljakkal és a Tengerészgyalogság megbízhatónak ítélt egységeivel letöri. A köznyugalom helyreállítása azonban további heteket vett igénybe. Ezen akciókat, bár több ómagyar állampolgár megsérül, sikerült halálos áldozatok nélkül véghezvinni.

Az Adria Svadron parancsnoka Szerkesztés

Á.u. 10-ben az Adria Svadron parancsnokává nevezik ki ellentengernagyi rangban, ezzel párhuzamosan a Fiumei Különleges Igazgatású Terület kormányzója címet is megkapja. Ez utóbbi rangról Á.u. 24-ben mond le öccse javára.

A Flotta Lóránthoz hű parancsnokai és matrózai kezdetben kifejezetten ellenségesek voltak az Albert elnök bábjának tekintett új parancsnokkal szemben, többen lemondtak megbízatásukról. Hogy a Svadron harcképességét fenntartsa a Nautika végzőseivel és hajógyári munkásokkal egészítette ki a hajók legénységét. Az idegek csatáját végül az admirális nyerte meg, sőt ennek köszönhetően a flottát jórészt a saját embereivel tölthette fel.

A flotta helyzetének rendezése után a város vezetésével is igyekezett normalizálni a kapcsolatát, látványosan békét kötött Kapitány Csabával az elégedetlenkedők vezetőjével. Ennek során elismerték a másik territóriumát és távol tartották magukat egymás ügyitől. Nem sokkal ezután ezt a "fegyverszünetet" az egymásrautaltságból eredő együttműködés váltotta fel, létrehozva ezzel Fiume mai belső viszonyainak alapját.

A Flotta létszámának növelése helyett a folyamatos modernizációra helyezte a hangsúly, melynek során egyre nagyobb, gyorsabb és erősebb fegyverzetű hajók vették át a régiek helyét. Az elavult hadihajókat ómagyar kereskedőknek adták át. Ezzel egy időben újabb ómagyar támaszpontokat adtak hozzá az ellátóhálózathoz, noha a tengerészet továbbra is Adria illetve Szicília-centrikus maradt.

Parancsnoki megbízatásának idejére esett a karthágói-görög háborúval fenyegető Első és Második Szicíliai Válság illetve az Ibériai-háború. A szicíliai válságok során az ómagyar hadihajók több "ismeretlen zászló" alatt hajózó ellenséges vízi járművet semmisítettek meg, azonban a konfliktus lefojtásában érdekelt katonai és politikai vezetés elkerülte a háború eszkalálására.

Á.u. 40-ben halt meg Fiuméban, urnáját katonai tiszteletadás mellett helyezték el a Hősök Ligetében.

Öröksége Szerkesztés

A szávai hadjárattal kapcsolatos szerepe máig vita tárgya a történészek között, az admirális ugyanis rádión visszarendelte a fiumei helyőrség (mely a szicíliai válság miatt ekkor mindössze egyetlen tengerészgyalogos századból és az alacsony feltöltöttségű megtörő kiképző ezredből állt) támadását, mellyel a Száva jobb partján rekedt ómagyar egységeket kívánták felmenteni.

Az ómagyar tengeri hatalom egyik atyjaként fontos szerepet játszik a haditengerészet hagyományaiban, emlékét egy hajóosztály és a Málta szigetén álló Jecsmenik-erőd őrzi. Fiuméban és több környező településen utcát neveztek el róla.