Főként a tiszai árterületen folytatott marhatenyésztésben dolgozó fegyveres őrök, pásztorok, akik a gulyákat, az állatenyésztéshez használt létesítményeket és a többi dolgozót védik, illetve az eladásra szánt állatokat kísérik a vásárokra és az állami átvevőhelyekre. Tevékenységi területük jellemzően alacsony emancipációs szintű területeken van, ezért külön jogosítványokkal rendelkeznek rendvédelmi tevékenységekre is, de minden összecsapást jelenteni kell a Hajdúk Céhe felé, ami az esetleges visszaéléseket próbálja kiszűrni.
Történetük[]
A "hajdú" szó az Átkerülés előtti történelemből származik, ahol hasonló tevékenységet (is) ellátó személyeket, csoportokat hívtak így, később pedig egy országrész is róluk kapta a nevét. Az Átkerüléskor már nem voltak ilyen tevékenységet végző személyek Magyarországon, a marhatenyésztést állami gazdaságok és magánszemélyek végezték, a szállítást gépjárműveken bonyolították, a gulyák fegyveres védelmet nem igényeltek.
Az Átkerülés után a Tisza menti vízjárta területek gazdasági hasznosításában előnyt élveztek azok a megoldások, amik nem igényeltek nagy átalakításokat a meglévő természeti környezetben (Óvári-terv), ezekre különféle állami támogatásokat is adtak, anyagi vagy logisztikai, fegyveres módon. A halgazdaságok mellett a félrideg marhatenyésztés lett a másik fontos ágazat ezen a területen, ősi mintákat, eljárásokat újraélesztve, kihasználva a vízi szállítás előnyeit is. A ritkán lakott területeket eleinte általában nem vonták emancipáció alá, a földrajzi viszonyok és az ott élő anti népesség sajátosságai miatt az a fajta katonai megszállás sem működött, amit pl. a Balaton környékén és a Dunántúl egészén alkalmaztak. Bár a helyi (illetve néha odatévedő) antikkal igyekeztek jó viszonyt ápolni, szükség volt arra is, hogy a területeken tevékenykedő ómagyarok meg tudják védeni magukat, illetve elég erősek legyenek ahhoz, hogy az önmagában visszatartsa az esetleges támadókat - akik számára a gulyák vonzó célpontot jelentettek. Ezt az igényt elégítették ki a hajdúk, akik eleinte leszerelt megtörők voltak (akik amúgy sem térhettek volna vissza magasabb emancipációs szintű területekre), de később sokféle csoportból jöttek, hamar kialakultak a hajdúdinasztiák is. Később a megerősített központjaik új települések magjaivá váltak.
Feladataik[]
- A gulyák és a helyhez kötött létesítmények, egyéb dolgozók fegyveres védelme, a támadások megtorlása.
- Az állatok ellátása a gondozókkal együttműködve.
- A marhavásárok fegyveres biztosítása, rendfenntartás az állami szervekkel együttműködve, nekik alárendelve.
- A lábon hajtott jószágok védelme és az eladás lebonyolítása.
- Szükség esetén félkatonai alakulatként az illetékes emancipátor vagy megtörő parancsnok alá sorolva területvédelmi harc.
- Ómagyarország képviselete külsős antik felé (főként Ómagyarország erejének demonstrálása, de előírt feladatuk az emancipációs állomások felé tartó antik segítése is, illetve külön egyesség alapján különféle emancipációs feladatok végrehajtása, pl. rádiókészülékek kiosztása az ÓMR3 adása számára.)