Az ómagyar-kelta háború egyik fontosabb ütközete, melyet nem sokkal a Sacco di Esztergom után vívtak. Az ütközetben a Tata helyörségéböl kikülönített zászlóaljnyi ómagyar haderö felszámolt egy kelta haditábort Környétöl délre.
A gépesített erök alkalmazása teljesen meglepte a keltákat, és az Ómagyar Honvédség idölegesen átvette a kezdeményezést, melynek következtében a kelták egészen márciusig nem indítottak a Sacco-hoz hasonló mértékü támadást. Az akció szintén pozitív hatást gyakorolt a honvédség és a hátország moráljára is.
Azonban MVB vezetése egyértelmüvé tette, hogy a készletek legfeljebb néhány hasonló léptékü hadmüveletet tesznek lehetövé, ezért a gépesített és páncélos eröket tartalékba vonták, hogy csak az ellenség szándékának pontos megismerése után, döntö csatabán vessék be öket.