Az ómagyar-kelta háború döntö csatája, mely Á.u. 1 április elején zajlott a Brennus vezette kelta fösereg és az Ómagyar Honvédség páncélosokkal és nehéztüzérséggel megtámogatott föeröi között. A csata a kelta sereg gyakorlatilag teljes pusztulásával járt és a dunántúli kelta uralom összeomlásához vezetett.
A szemben álló erök[]
Az Ómagyar Honvédség
Bár az Átkerült sereg a rendelkezésre álló rövid időszak alatt lehetőségeit maximálisan kihasználta, a területen található nehézfegyverzet zászlóaljnyi harckocsizó és gépesített lövész egységek felfegyverzését tette csak lehetővé, míg gyalogos lövészzászlóaljak esetén a rendelkezésre álló idő szabta a korlátokat, így a terület védelmére csak 13 lövészzászlóalj állt bevethető állapotban. Súlyosbította a helyzetet a Morvai tábornok által megkísérelt puccs, amely a zászlóaljak feltöltöttségét negatívan befolyásolta, bár a legénységi állomány amnesztiában részesült, a tisztikart tekintve egyértelmű színvonalcsökkenés volt tapasztalható.
Tüzérséget tekintve az összes rendelkezésre álló D-20-as löveget 2 üteges osztályokban, fix pozíciókban helyezték el oly módon, hogy a Gyepű területén a lehető legnagyobb lefedettséget érjék el. A D-30-as lövegeket a könnyebb szállíthatóság okán mobil tartalék szerepét játszották, míg a BM-21-es önjáró rakéta-sorozatvetőket mint hadműveleti tartalékot a rések betömésére, sikeres áttörések megakadályozására kívánták bevetni.
A páncélos-gépesített erők, mint mobil tartalékot Biatorbágy valamint Tatabánya térségében állomásoztak, figyelemmel arra, hogy az M1-es autópálya vonalán ellátásuk, mobilizációjuk könnyen biztosítható. Sajnálatos módon a felderítő zászlóalj kiképzése még nem fejeződött be a támadás idejére, mindössze 2 nappal előzte meg a támadás a bevetésüket.
A nehézségek ellenére az ómagyar honvédek harci szelleme folyamatosan emelkedett és a csata idejére kiválónak számított.
A kelta sereg
A hadrend a csata elöestéjén. Vörös kelta, kék ómagyar, sárga Ómagyarország szövetségeseinek csapatai. A csak hidegfegyverrel felszerelt csapatokat speciális szimbólum jelöli.
Utólagos elemzések alapján Brennus király mintegy harmincezer fegyveres férfira támaszkodhatott. Ezt az eröt 3 nagy seregetestbe vonta össze, melyek külön-külön tízerer föt számláltak. A fegyvereseket nagyszámú fegyvertelen (föleg nö, gyermek illetve idös) kísérte, mivel a kelták új hazát kerestek maguknak.
A csata idejére a jelentös technikai fölényben lévö és egyre jobban képzett ómagyar katonák elleni harcokban elszenvedett veszteségek kelták morálja meggyengült, gyakoriak lettek a dezertálások (az en masse dezártálás legkirívóbb példája az eraviszkok oldalváltása). Ezzel párhuzamosan, ahogy az ókori társadalmakban gyakori, a kudarcok kikezdték a vezetö tekintélyét is és megindult a küzdelem Brennus eltávolításáért és a pozíciója megkaparintásáért.
Az ómagyar haditerv[]
Mivel a lövészerők alacsony létszáma nem tette lehetővé folytonos védelmi vonal létrehozását, kerülendő az erők szétaprózódását, az erők elhelyezésénél az alábbi szempontokat vettek figyelembe a vezérkar:
A Gyepű térségében található településeken és fontosabb földrajzi pontokon a helyőrségi zászlóaljból század- illetve szakasz erejű egységeket állomásoztak, amelyek képesek voltak kisebb betörések, rablóportyák elhárítására, illetve közepes erejű támadások esetén az erősítés megérkeztéig az ellenség feltartóztatására. Az egységek szigorú parancsot kaptak, hogy amennyiben helyzetüket tarthatatlannak ítélik, haladéktalanul vonuljanak vissza, illetve evakuálják az adott települést.
A lövészzászlóaljak elhelyezésénél fő szempont volt, hogy: – védelmi vonalaikat legalább 2 tüzérosztály támogatni tudja – legkésőbb 1 órán belül támogatást tudjanak kapni a szomszédos zászlóaljaktól – legkésőbb 2 órán belül támogatást tudjanak kapni akár a legtávolabbi gépesített tartalékoktól is
A lövészzászlóaljak és a helyőrségi erők körleteit elhelyezésük első napjától erődítették A Gyepű teljes vonalán többrétegű jelzőrendszer került kiépítésre. A Gyepű teljes vonalán különböző műszaki zárak kerültek kiépítésre, céljuk az ellenséges erők nem várt irányokból való eltérítése a kiépített állások felé. A műszaki zárak jellemzően harckocsielhárító-árkok, szögesdrótrendszerek illetve folyóvizek mesterséges duzzasztásával elmocsarasított területekből álltak. Aknásításra a kevés rendelkezésre álló eszköz miatt csak néhány helyen került sor, azok kivétel nélkül irányított aknák voltak.
A kelta haditerv[]
A kelta sereg tervét legfeljebb a támadások tényleges megvalósulásából tudjuk visszafejteni. Brennus a fegyvereseit 3 nagy seregetestbe vonta össze, melyek külön-külön tízerer föt számláltak. A terve magában foglalta azt, hogy az egyidejű támadások következtében védelmi rendszerünket túlterhelik, és legalább 2 helyen így sikereket érhetnek el. Az ómagyar elemzök a következö célokat azonosították:
- Szár-Szárliget térségében áttörést végrehajtani, majd a gyepűn átjutva a Duna vonaláig nyomulni.
- Tatabánya térségébe a Vértesen keresztül beszivárogni, azt elfoglalni.
- Etyeken keresztül a Gyepűn áttörni és benyomulni a Zsámbéki-medencébe.
- Az eraviszk területeken keresztül beszivárogni a Pilisbe és Esztergomra közvetlen fenyegetést gyakoroln
Fontos szerepet kapott az "áruló" eraviszkok megbüntetése, ezen a hadszíntéren csak kisebb eröket vontak össze ugyanis, helyesen, úgy kalkuláltak, hogy az Eraviszk Törzsi Területet alapvetöen hidegfegyverekkel felszerelt ókori harcosok védik, vagyis itt hagyományos módszerekkel is sikert érhetnek el.
A támadás lefolyása[]
Á.u.:1, 04.y.-án 0612kor jelentés érkezett a pusztazámori szemétlerakónál állomásozó KMB-s járőrtől, hogy a tőlük 2km-re található jelzőrendszer folyamatosan jelez. A pusztazámori szakasz parancsnoka riadóztatta az embereit, két 4 fős felderítő járőrt kiküldött (falu melletti magaslaton kialakított megfigyelőállás illetve a szemétlerakó felé).
Keleti térség
- 0625 a KMB-sek jelezték, hogy nagy számú keltát látnak közeledni, a továbbiakban jelentést nem adtak.
- 0634 bejelentkezett a falu elé kiküldött járőr, hogy több ezer kelta közeledik, többé jelentést nem adtak. A jelentés alapján a parancsnokság elrendeli a teljes körű harckészültséget az érintett szektorban, Sóskút és Pusztazámor kiürítését, a Sóskúti század parancsnoka nem hajtja végre a parancsot (későbbi érdemei miatt visszavetve hadnaggyá).
- 0641 Pusztazámor jelenti, hogy harcban áll, evakuálni nem tud, tüzérségi támogatást kér (Etyeki üteg adja).
- 0651 jelenti, hogy visszavonult a megerődített kastélyba, a falu melletti megfigyelőállásból a felderítő járőr a kelta zömre vezeti a biatorbágyi és a bicskei ütegek tüzét.
- 0658 a biatorbágyi páncélos tartalék megindul Etyekre.
- 0730 felszáll az esztergomi légibázisról 1 felderítő repülőgép, Etyek környékét megfigyeli, jelenti a csapatok mozgását, tüzérségi tűzhelyesbítést végez.
- 0736 megjelenik Etyek előtt a kelta fősereg, a kiépített műszaki zárak miatt a zöm beszorul a patak völgyébe, a bicskei sorozatvető osztály tüzet nyit a területre, a kelták hevesen támadják az állásokat, azonban nem tudnak átjutni a drótakadályokon. A szektorparancsok jelenti, hogy a rendelkezésre álló erőkkel ura a helyzetnek.
- 0756 elhallgat a pusztazámori megfigyelőállás, kelta csapatok gyülekeznek Pusztazámor területén és megpróbálnak Biatorbágy felé áttörni.
A hadmüveletek 8:30-ig
- A sóskúti század felveszi a harcot. A biatorbágyi zászlóalj felveszi a harcot.
- 0758 az etyeki páncélosok megindulnak Pusztazámor felé.
- 0816 a biatorbágyi gépesített tartalék eléri a pusztazámori szemétlerakót, a kelta sereg hátvédjét szétzavarja.
- 0826 a páncélosok megérkeznek Pusztazámorra, a falu utcáin üldözik a demoralizálódott keltákat.
- 0828 az Etyek-Biatorbágy-Sóskút-Pusztazámor közé beszorult kelta sereg minden hatótávolságon belüli lövegtől tűz alá kerül és megsemmisül
- 0845 az etyeki, biatorbágyi zászlóalj valamint a sóskúti század a páncélos és gépesített erőkkel megkezdi a gyepű etyeki szakaszának megtisztítását.
- 0945 Az etyeki tisztogató hadműveleteket leállítják, a páncélos és a gépesített egységek valamint a biatorbágyi és a bicskei zászlóalj megindul a Duna vonala felé.
Nyugati térség
- 0803 a szári helyőrségi század jelenti, hogy a jelzőrendszer folyamatosan jelez.
- 0830 a szári század jelenti, hogy nagy tömegű kelta vonul Szárliget felé, ő maga támadás alatt áll, tüzérségi támogatást kér. A tatai tartalékok elindulnak Szárliget irányába
- 0851 a szári század parancsnoka saját állásaira kér tüzérségi tüzet, többszörös megerősítést követően a bicskei ütegek áthelyezik tüzüket a szári állásokra, a bicskei tartalék elindul Szár felé.
- 0855 a szárligeti zászlóalj jelenti, hogy felvette a harcot. A tatai tartalékok megindulnak Szárliget felé. A tatai tüzérek szár előterét lövik.
- 0911 a bicskei gépesített tartalékok felmentik a szári védőket.
- 0925, a tatai páncélos-gépesített erők Csákányospuszta magasságában nagy tömegű keltába ütköznek, a szűk területen a kelták szárliget felé menekülnek, ott a tüzérségi tűzbe belefutnak.
A hadmüveletek 8:30 és 9:30 között. A sráfozott nyilak a felbomlott szervezetü egységek menekülési irányát jelölik.
- 0940 jelentések érkeznek Tatabánya területéről kelta fegyveresekről.
- 0945 a tatai 3 lövészzászlóalj kb. 10-15 ezer keltával felveszi a harcot, majd a Vértes felé üldözi őket.
- 1000 a tatai 10. lövészzászlóaljat kivonják az üldözésből, szárliget magasságában gyülekezik, a 11. és a 12. lövészzászlóalj folytatja az üldözést Vérteskozma vonaláig, a páncélos és gépesített erők Bodmér magasságáig üldözik a kelta seregeket majd Bicskére vonulnak vissza.
- 1030 a tatai 10. zászlóaljat elindítják a Gellérthegy felé.
- 1300 tisztogató akciók a Vértesben a pilisi betörés és Diósd körzetében. A Vértesből még aznap sikerült kiszorítani a kelta seregmaradványokat
Eraviszk terület
- 0742 jelentés érkezik fegyveres keltákról a Gellérthegy térségéből. A teljes Gyepűvidékre kiterjedő riadót rendel el a parancsnokság. Még két felderítő repülőgépet indít az esztergomi légibázis (Gellért-hegy térsége, Felcsút térsége).
- 0928 a gellérthegyi bázis bejelentkezik, súlyos harcokról jelent, árulást feltételez.
- 0934 jelentések érkeznek Budakeszi, Solymár, Pilisborosjenő, Budakalász térségekből kelta fegyveresekről. A szentendrei tüzérosztály túlterhelt, nem tud minden támogatási kérésnek eleget tenni.
- 0945 Az esztergomi páncélos és gépesített erők megindulnak a 10-es főúton Solymár felé. A szentendrei zászlóalj megindul Budakalász felé.
- 1025 a szentendrei zászlóalj felmenti a budakalászi helyőrséget.
- 1031 a budakeszi zászlóalj felveszi a harcot, a biatorbágyi tüzérek támogatják őket.
A hadmüveletek 9:30 és 10:30 között.
- 1040 Diósd magasságában gyülekeznek az etyeki páncélos és gépesített erők, megindulnak északra a Duna mentén, folyamatos harcban elérnek a Gellért-hegyi telepig.
- 1044 a biatorbágyi zászlóalj oldalba támadja a budakeszit támadó kelta erőket, azok megfutamodnak.
- 1045 az esztergomi páncélos és gépesített erők Pilisszentiván térségében felveszik a harcot a betörő keltákkal, azokat szétkergetik.
- 1100 a szentendrei, budakeszi, biatorbágyi, 10. tatai, a bicskei zászlóalj, az esztergomi gépesített és páncélos erők legalább századerejű egységekkel tisztogató akciókba kezdenek a Duna és a Gyepű közötti területen, az esztergomi lövészzászlóaljat erősítésként a 10-es főúton solymár irányába küldik, hogy segítse a tisztogatást. A tatai páncélos és gépesített egységeket átirányítják a pilisi betörés körzetébe.
- 1300 tisztogató akciók a Vértesben a pilisi betörés és Diósd körzetében. A pilisi betörésnél nagy területen kis csoportokban szétszóródott kb. 2000 kelta, ezen csoportok végleges felszámolása akár 1 hétig is eltarthat.
Értékelés és következmények[]
Összességében elmondható, hogy mind a Gyepűrendszer, mind a tüzérségi támogatás rendszere hatékonynak bizonyult. A páncélos és gépesített erők nagyfokú mozgékonysága, azok vitathatatlan fölénye harctéren történő megjelenésük után a kelta seregek gyakorlatilag azonnali szétszóródását okozta. Az ómagyar veszteségeket sikerült alacsonyan tartani (116 fő halott, 76 súlyos, 82 könnyebb sebesült), azok jelentős részét a szári tüzérségi támadás valamint Pusztazámor lerohanása okozta.
A 10:30 utáni hadmüveletek, a kelta sereg maradékának kiszorítása az Átkerült területröl.
A kelták terve magában foglalta azt, hogy az egyidejű támadások következtében az ómagyar védelmi rendszert túlterhelik, és legalább 2 helyen így sikereket érhetnek el. Azonban, mivel a hadműveletek összehangolására nem volt módjuk, így azok között legalább 2 óra különbség volt, ami elegendőnek bizonyult arra, hogy mind az ómagyar hadvezetés zászlóaljakat, mind a tüzérségi támogatást a széles fronton az igényeknek megfelelően mozgatni tudja.
A kelták helyi jellegű sikereket értek el Pusztazámor térségében, ahol az első támadás érte az ómagyar csapatokat valamint az eraviszk törzsterületeken, ahol vélhetőleg árulás következtében sikerült beszivárogniuk a Gyepűn belülre. Végül ezeket a támadó erőket felmorzsolták illetve szétszórták, végleges felszámolásukig jelentős károkat okoztak. túl. Üröm, Solymár, Pilisborosjenő, Nagykovácsi veszteségeket szenvedett, az érintett települések szerencséjére a kelta csapatok szétszóródva érték el területüket, így a helyi erők az erősítés megérkeztéig tartani tudták magukat.
A csata következményeként a hadra fogható kelta népesség java megsemmisült. A vesztes Brennus királlyal egy belsö hatalmi harc során végeztek (az eseményekben állítólag az ómagyar származású Fülöp Gergely is tevékeny részt vállalt) ám a kelta uralmat már nem sikerült stabilizálni. Az ómagyar erök ellentámadásba mentek át és rövid idö alatt elpusztították a maradék kelta államokat a Dunántúlon. Sok kelta a különféle rabszolgakereskedök fogságába esett, mások nyugat felé próbáltak menekülni. A katonai gyözelem után megkezdödött az ómagyar adminisztráció kiépítése, ómagyar lakosságú, illetve emancipációs telepek formájában.
Brennus seregének megsemmisülésének messzebbre ható következményei is voltak. A nyugatra menekülö kelták a Duna menti kelta államokat is meggyengítették, mely egy népvándorlási hullámot váltott ki.