Emancipációval foglalkozó létesítmény a helyileg illetékes emancipációs hadtest vagy közigazgatási szerv, anti területen közvetlenül az Antiügyi Minisztérium alá rendelve. Békés céljaik ellenére az állomások legénységi állománya katonai státuszban van.
Az Emancipációs Állomások kialakulásának története, típusaik[]
Az első emancipációs állomást a Gellérthegyen alakították ki, jelentős katolikus hozzájárulással. A Gellérthegyi Szerződés alapján az Átkerülés miatt Ómagyarország és a Duna közé szorult eraviszk törzsek maradványai behódoltak és betagolódtak, ezen folyamatot felügyelte a kiküldött, katonai jellegű misszió. A de facto megszállás és a néha súlyos összetűzésekbe torkolló zavargások ellenére már itt megjelent a későbbi emancipációs módszertár sok eleme: az emancipáció alá vont közösségek beható tanulmányozása, gyógyítás, megelőzés, oktatás, infrastrukúra kialakítása, társadalomformálás, új szokások (ha kell, erőszakos) elterjesztése (tisztálkodás, étkezés, bizonyos vallási cselekedetek - emberáldozat - tiltása), ómagyar műveltségű leendő elit kinevelése (vezetők gyerekeinek ómagyar iskolába adása, tehetségek kinevelése a köznépből a később bürokrácia működtetéséhez.) A kezdeti nehézségek után a Gellérthegyhez tartozó anti törzsek emancipációja sikertörténetté vált, Áu. 40-re a terület elérte a nem-átkerült területeknek adható legmagasabb emancipációs szintet. Nem véletlen, hogy a Kelta Tigrisek nevű polgárjogi szervezet is itt bontott zászlót. Ez az emancipációs állomás a Kelta-típus
Az Áu. 2 után induló terjeszkedési program során gellérthegyi mintára számos új emancipációs állomás épült ki, a gyermekbetegségeket leküzdve egy idő után mindenhol a helyi körülményekhez igazítva őket. A Dunántúl megszállása és emancipálása során elég jól működtek az első állomásnál szerzett tapasztalatok, de a Duna-Tisza közén szakítani kellett az addig jól bevált megszállni-és-megszerettetni-magunkat módszerrel. A gyorsan mozgó szkíta lovasíjász csapatok és a mocsaras, nehezen járható terep miatt a korábbi módon erőltett emancipáció súlyos konfliktusokat generált, ami miatt a teljes emancipációs hadtest ideiglenes visszavonására és vezetőik, személyzeti állományuk nagyobbik részének áthelyezésére került sor. A második hullám során kísérletezték ki az újfajta állomástípust, ahol a katonai potenciál inkább az önvédelemre, illetve a biztosított területre érkező antik védelmének garantálására korlátozódott, viszont nagyobb hangsúlyt kapott a jóléti-szolgáltató rész. Az így kialakult Szkíta-típusú emancipációs állomás egészségügyi szolgáltató központ, élelmiszerosztóhely, menedék és oktatóállomás, majd miután kialakul egy minimális állandó forgalom, vásárhely, ahol a vásározók biztonságát és az árak tisztességét ómagyar egységek biztosítják. Az állomások körül szinte mindenhol kialakul pár éven belül egy anti település is, aminek lakói önként vetik emancipáció alá magukat, a sokféle hatás pedig az egész körzetre szétsugárzódik. Az így nyerhető, emancipált terület lassabban, de mélyebben emancipálható, általában olyan területeken alkalmazzák, amik stratégiailag kevésbé fontosak, vagy a hagyományos megszállásuk nehezebb lenne.
Később a két típusnak számtalan átmeneti kombinációja is született, a helyi viszonyok függvényében. Az emancipáció előrehaladtával az állomások általában iskolává, rendházzá, kórházzá vagy egyéb intézménnyé alakultak át, állományuk nagyobbik részét pedig fokozatosan új helyekre vezényelték. Számos fiatal település magját képezi egy egykori emancipációs állomás.
Személyzetükre nézve megkülönböztetünk állami, alapítványi és egyházi állomásokat. Ugyanaz a szabályozás vonatkozik mindegyikre és állami támogatásuk, jogállásuk is megegyezik, csak a hangsúlyok kerülnek máshová.
- Az állami emancipációs állomás legfőbb célja minél gyorsabban integrálni az adott körzetet és lakóit Ómagyarország polgári közigazgatású részébe, önellátóvá, majd felesleget termelővé tenni az így kialakult járást. Bizonyos esetekben ez kiegészül azzal, hogy magas prioritást élvez az anti népesség minél nagyobb számú elcsábítása más, általában semleges vagy (nem nyíltan) ellenséges viszont ápoló közeli törzsi területekről.
- Az alapítványi állomások általában valamilyen koncesszió kötelező mellékprojektjei, így az itt dolgozók elsődleges célja a koncesszió céljainak elérése, az állam által jóváhagyott, de magántőke bevonásával finanszírozott program kiszolgálása. Az emancipáció hangsúlyai itt jellemzően az antik használható munkaerővé tételét tartják szem előtt. (Pl. a Nagyboldogasszony építésére kitelepül ómagyar csoport tevékenysége a Kanári-szigeteken, vagy Messina emancipációs állomása, korai példák a deklarált ómagyar területeken létesített bányatelepek mellé építtetett állomások.)
- Az egyházi állomásokon dolgozók rendszerint az egyéni emancipációs szintek minél gyorsabb emelését tűzték ki célul, mert az időszennyezés elleni törvény miatt csakis ómagyar állampolgárok számára nyújthattak hitéleti szolgáltatásokat ("téríthettek").
Emancipációs Állomások feladatai[]
- Ómagyarország képviselete az anti lakosság felé
- Egészségügyi szolgáltatások nyújtása, bizonyos feltételekhez kötve
- Emancipációs oktatás
- A körzet felmérése, dokumentálása (népszámlálás, infrastruktúra, ásványkincsek, mezőgazdasági-, gazdasági lehetőségek, törzsi struktúra, stb.)
- Az ómagyar közigazgatás és a helyi igazgatás összehangolása
- Ómagyar törvények védelme