Praktikus funciója mellett, leginkább az ómagyar felsőbbrendűség emlékművének szánt 50 m magas acélszerkezet az alexandriai ómagyar követségnek helyt adó Fárosz szigetén. A világ csodái között tartják számon. Az építését az ómagyar-egyiptomi barátsági szerződés megkötése után kezdték meg, a szerződés szerint ugyanis az ómagyarok egy Fárosz szigetén felépített állandó kirendeltség fejében vállalták, hogy Alexandria kikötőjét bevehetetlenné teszik. Az Alexandriai Radartányér és a kikötőt védő két 75-6mTL(P) löveget Á.u. 17-ben állították üzembe, a fegyverrendszereket a követség helyőrsége kezeli.
Az Alexandriai Radartányér volt az ómagyar radartechnika "nullszériája", ennél a műszernél szerezték meg a Tatabányai Haditechnikai Kutatóintézet alkalmazottai radarépítési és működtetési tapasztalatukat.
Az Alexandriai Radartányér, valódi ómagyar bár[]
Fogadó Messina kikötőjében, tulajdonosa az építkezés idején Alexandriában szolgáló obsitos hadmérnök.