Magas rangú rendőrtiszt, aki az Átkerülés után történt összecsapások segítségével emelkedik a magasra a ranglétrán (a felettese meghal a kelták támadásában). Az MVB tagjaként, régi kapcsolatait és karizmatikus személyiségét kihasználva egyre fontosabb szerepet tölt be az irányító testületben, de facto ő lesz az, akitől minden függ. Egyre erősödő hatalma aggodalommal tölti el a háttérbe szorulásuktól félő katonákat, a feszültség végül egy puccskísértletben robban ki, ami kudarcot vall, vezetője, Morvai tábornok menekülés közben az életét veszti. Albert István pozíciója megerősödik, mivel a puccs során a katolikus egyház vezetője is súlyos sérüléseket szenved. A helyzetet kihasználja a szükségesnek látott változtatások felgyorsítására, igyekszik fellépni a korrupció ellen és választásokat írat ki a tavasz végére, de ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy az Albert-féle hatalom erőteljesen dikatórikus, despotikus jellegű és a választások tisztaságával kapcsolatban is merülnek fel kérdések.
Albertizmus - szemelvények Albert István gondolataiból.
Élete az Átkerülés előtt[]
Régi időszámítás szerint Kr. u. 1967-ben született, Budapesten. Gyermek- és fiatalkori életéről hitelt érdemlő okiratok nem maradtak fenn, vagy nem nyilvánosak, ő maga pedig mindig elhárította az erre az időszakra vonatkozó kérdéseket. Egyesek tanúként jelentkeztek, és azt állították, hogy egy iskolába jártak, vagy egy nevelőintézetben laktak vele - ez az egyik legmakacsabb pletyka, miszerint állami gondozott lett volna - azonban ezen állításokat sem igazolták soha. A megmaradt nyilvántartások alapján Kr. u. 1990-ben a rendszerváltásnak nevezett politikai-társadalmi folyamat tetőpontján a demokratizálódni kívánó rendőrség egyik toborzótisztjének invitálására rendőrnek jelentkezik Budapesten. A jól képzett, kettő idegen nyelven (angol és német)beszélő fiatalembert pár sablonos teszt után állományba veszik és őrmesteri rendfokozatban kinevezik gyalogos járőrnek a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Közrendvédelmi Főosztályára. A tíz hetes rendőrképző alaptanfolyam elvégzése után egy évig ebben a beosztásban lát el szolgálatot. Ezt követően kitüntetéssel elvégzi a Budapesti Rendőr-szakközépiskola két éves képzését, és soron kívül zászlóssá nevezik ki, valamint felveszik a Rendőrtiszti Főiskola (RTF) nappali tagozatára. Itt a három éves képzést is kitűnő eredménnyel végzi és állami díszoklevelet szerez közrendvédelmi szakon. Kr. u. 1996-ban főhadnagyi rendfokozatban nevezik ki első tiszti beosztásába, amit a BRFK III. kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályán lát el, mint alosztályvezető-helyettes. Egy év múlva előléptetik századossá és megbízzák az osztály vezetésével. A jól dokumentált életrajzi források itt megszakadnak, és ismételten csak visszaigazolhatatlan állításokra hagyatkozhatunk. Egyes - megbízhatónak tűnő források - szerint a fiatal, ambiciózus tiszt tevékenységét idősebb kollégái nem nézték jó szemmel és megpróbálták ellehetetleníteni tevékenységét. Tény, hogy egy Kr. u. 1999-ban kelt feljegyzés szerint meghosszabbítja az ENSZ International Police Task Force (Nemzetközi Rendőri Erő) szerződését, amely szerint további fél évet tölt a boszniai Brckoban. A következő hitelesnek tekinthető dokumentum szerint 2002-ben kéri elbocsátását a koszovói UNMIK Magyar Rendőri Kontingensből, mivel számára a RTF-en főtanári beosztást ajánlanak fel. Az RTF fizetésijegyzék-másolatai szerint 2006-ig az RTF-en oktat. 2006. szeptember 16-án kinevezik az Országos Rendőr-főkapitányság Főkapitányi Titkárságra főkapitányi biztos beosztásba, ahol feladata a Határőrség integrációjának előkészítése és koordinálása. Az iratok szerint ezredessé is ekkor nevezik ki. E feladat elvégzése után az Észak-Dunántúli Régió főkapitányi biztosaként tevékenykedik. Az Átkerülés idején is e beosztást látja el. Egy továbbképzés lezárásaként városnézésen, majd az azt követő vacsorán vesz részt Esztergomban, amikor az esemény lezajlik.
Az Átkerüléstől a Megyei Védelmi Bizottság elnökségi posztjáig[]
Az Átkerülést követő első időszak hatalmi viszonyai máig tele vannak homályos foltokkal a történészek számára. A korábban kialakított vészforgatókönyveket nem az Átkerülés jelentette kihívásokra írták, ezért a Megyei Védelmi Bizottság és a helyi társszervek működése egyre több kérdést vetett fel. Az Átkerülés előtti elitet képviselő vezetőséggel szembeni elégedetlenség hatására egyre többen fogalmaztak meg külső és belső kritikát mind személyekkel, mind szervezeti, vezetési struktúrákkal, módszerekkel, irányelvekkel kapcsolatban. Ebben a közegben az új embernek számítóAlbert István képviselte céltudatos, határozott jövőképpel és elképzelésekkel rendelkező irányelv számos támogatóra nyert, így viszonylag hamar kiépült az a kör, amire alapozva de facto az MVB "erős emberévé" vált, majd egy rendkívüli szavazás után a Megyei Védelmi Bizottság elnöke lett. Rendőrtisztként rövid ideig a fegyveres erők bizalmát is bírta, ugyanakkor a civil szervezetekkel is jó kapcsolatokat ápolt. A Megyei Védelmi Bizottságot átmeneti megoldásnak tartotta, ezt már a megválasztásakor is kihangsúlyozta, legfőbb célja pedig az volt, hogy ne az események után fusson az Átkerült társadalom, hanem a valós helyzettel szembenézve aktívan vegye át az irányító szerepet, nem csak lokális viszonylatban. Bár ennek az elképzelésnek eleinte sokkal nagyobb volt a propagandaértéke, mint a valós haszna, sokakba lelket öntött azzal, hogy a bizonytalanság és kiszolgáltatottság érzését felváltotta mással. Albert székfoglaló beszédében a korrupció és a nepotizmus ellen is harcot hirdetett, bár ez sokszor kimerült néhány kirakatba szánt, látványos, de nem átfogó intézkedéssel, példastatuálással.
A Morvai-féle puccs[]
A Nemzeti Párt megalakulása és az első választások[]
A később hosszú ideig vezető szerepet betöltő Nemzeti Párt állítólag Albert Istvántól függetlenül alakult meg. Hivatalosan Áu.1-ben bontottak zászlót, de az ezt megelőző szervezkedés már a Sacco di Esztergom után elkezdődött. Alapító tagjai között gyakorlatilag az Átkerülés előtti politikai paletta minden fontosabb pártjából találunk tagokat vagy szimpatizánsokat, ezért a politikatörténetben "politikai reboot"-nak nevezett jelenséget általában a Nemzeti Párttal szokták illusztrálni, kiemelve azt, hogy a későbbi sikereiben komoly szerepet játszhatott az Átkerülés előtti politikai múlt lezárása, amit más pártok, pl. a Karitasz Szövetség (ami a katolikus egyház fő támogatójaként az egyházszervezet mozgtósító erejét használta, de szimpatizánsai között főleg az Átkerülés előtti jobboldali pártok tagjai, támogatói voltak megtalálhatók, konkrét helyi pártszervezeteket is áttáblázva). A Nemzeti Párt alapítói között több olyan személy is volt, aki személyes kapcsolatban állt Albert Istvánnal, ő azonban a Megyei Védelmi Bizottság elnökeként igyekezett (hivatalosan) távol tartania magát a régi és új pártoktól, politikai kezdeményezésektől. [[ ]]Albert István az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívására kiírt választások kiírásakor bejelentette, hogy nem kíván sem függetlenként, sem pártszínekben indulni, de valószínűsíthető, hogy bizonyos informális tárgyalások már ekkor is folytak közte és a Nemzeti Párt képviselői között. Végül a jelöltállítás határideje előtti napon bejelentette, hogy elfogadta a Nemzeti Párt felkérését és ő lesz a szervezet elnökjelöltje, ugyanekkor lemondott a Megyei Védelmi Bizottságban betöltött tisztségeiről és átadta az irányítást az addigi alelnökének. Valószínű, hogy ekkor romlott meg egy időre a kapcsolata a Karitasz Szövetség mögött álló katolikus egyházzal, aminek közvetett eredménye az egyéb keresztyén felekezetek növekvő támogatása lett.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke[]
Szerepe az új alkotmányos rend idején[]
Az érett albertizmus[]
Utolsó évei[]
Hatása és öröksége[]
Emlékezete[]
Számos közterület és közintézmény viseli a nevét.
Á.u. 38-ban a Magas-Tátrában található 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcsot, mely Ómagyarország legmagasabb pontja emlékére Albert-csúcsnak keresztelték át.