FANDOM


Aknavető82mm
Az ómagyar fegyveres erők által használt aknavetők alapelve (és egyes még működő vagy konzerválva tárolt példányok) az Átkerülés előttről származik. Rövid, sima csövő, elöltöltős, kis gáznyomású tüzérségi fegyver, aminek a lövedéke meredek ívet leírva éri el a célját. A haditengerészet eszközein és a Központi Páncélos Dandár készletén kívül az ómagyar tüzérség gyakorlatilag csak könnyű aknavetőkből áll.


Elterjedésük Szerkesztés

A könnyű aknavetők felelnek meg legjobban az ómagyar szárazföldi haderő elvárásainak és lehetőségeinek. Könnyen szállítható, egyszerű fegyverek, mozgatásuk a gyalogság által is megoldható, gyorsan telepíthetők és tűzkésszé tehetők, fedezék mögül (takarásból) is lehet vele lőni, a lövedék röppályája pedig alkalmas arra, hogy anti erődök, várak belső területét támadják. A viszonylag egyszerű gyárthatóság és alacsony karbantartási igény is nagy szerepet játszott abban, hogy a fegyvertípus általánosan elterjedt, míg az egyéb tüzérségi eszközök kikerültek a hadrendből, illetve kizárólag hajókon, partvédő erődökben (pl. Gibraltárnál, Alexandria kikötőjében, Fiume mellett) maradtak aktív szolgálatban. A könnyű, akár egy raj által is hordozható aknavető szinte minden komolyabb bevetésben résztvevő egység felszerelésében megtalálható. A Felderítő Parancsnokság igényei szerint kifejlesztettek és korlátozott példányban rendszeresítettek egy ember által is szállítható és kezelhető változatot is. Másodlagos, illetve tartalék tüzérségi eszközként a folyami és tengeri flotta egységein is találunk aknavetőket, bár a tengerészek jobban kedvelik a közvetlen irányzású eszközöket. Az aknavetők náluk csak a Fleet-in-being doktrína alkalmazása esetén, ellenséges városok megfélemlítési célú bombázásakor kapnának szerepet, tengeri csatában használhatatlanok.

Harci alkalmazásuk Szerkesztés

  • A D-20-as lövegek mellett aknavetőket is használtak Brennus király támadásának visszaverésére és seregének megsemmisítése során Áu. 1 tavaszán. Ezek az aknavetők kivétel nélkül az Átkerülés előttről származtak, mivel az ómagyar fegyvergyártás akkor még nem indult be, csak kísérleteket végeztek az Anyagtudományi Intézetben, főként lőszerek terén.
  • Megtörő csapatok rendszeresen használták ellenálló és fellázadt törzsek településeinek bombázására, általában csak egy vagy két aknát robbantva váratlanul, miután egy kisebb egység észrevétlenül megközelítette a célpontot. A Megtörő Parancsnokság eljárásrendje szerint az ilyen támadásokat mindig megelőzi egy (általános) felszólítás, amiben vázolják a további ellenállás következményeit. Az ilyen jellegű, egy időben rutinszerűnek számító támadásoknak inkább morális, mintsem katonai jelentősége volt.
  • A Szávai-hadjárat idején Halmai tábornok halála után jelentős mennyiségű lövedéket lőttek a támadó antik feltételezett pozícióira a megzavarodott ómagyar csapatok, az utólagos vizsgálatok szerint jelentősebb károkozás nélkül. Ennek ellenére ez az incidens volt az, ahol a legtöbb aknavetőt vetették be egyszerre ómagyar csapatok.
  • Az Isztriai válság során egy római legionárius cohorsot találtak el aknavető lövedékével, amit eredetileg csak figyelmeztető céllal lőttek ki. Az eset közrejátszhatott abban, hogy Róma végül nem vállalta a nyílt fegyveres összecsapást Ómagyarországgal és tárgyalásos úton rendezték a konfliktust. Ugyanide vezethető vissza az, hogy Fabius vezetésével elkezdték kidolgozni az ómagyar csapatokkal szemben alkalmazható harcmodort, ami gyökeresen szakított a rómaiak egyéb antikkal kapcsolatos harcmodorjával.
  • A Galliai-háború eredeti tervei szerint jelentősebb ómagyar katonai erő segítette volna a római légiókat, az tanácsadók és expedíciós egységek felszerelésében megtalálható lett volna pár aknavető is, hogy bevetésükkel lerövidítsék a gall erősségek ostromához szükséges időt. Az Isztriai-válság miatt az ómagyar fegyveres részvételt drasztikusan lecsökkentették, de egyes, meg nem erősített források szerint elszórtan így is sor került tüzérségi eszköz, valószínűleg aknavető alkalmazására. Ha ez így van, az valószínűleg nem az általánosan rendszeresített 82 mm-es típus volt, hanem a Felderítő Parancsnokság számára kifejlesztett könnyű változat.