FANDOM


75 mm-es 6mintájú Tengerészeti Löveg, 75 mm űrméretű harmincszoros kaliberhosszú huzagolt csövű löveg. A Dunai Flottilla első hajóinak vízre bocsátása után felmerült az igény egy olyan hajóra, amely a járőrözésen túl tüzérségi támogatást is képes nyújtani a csapatoknak. Az Átkerült fegyverek (T-72 harckocsi, D-20 löveg, aknavetők) azonban alkalmatlannak bizonyultak a feladatra, így az ómagyar hadvezetés egy új fegyver megtervezését írta elő.

At új fegyver kifejlesztését Ómagyarország első önálló (vagyis nem egy Átkerülés előtti technológia lemásolása) kutatás-fejlesztési tervezetének tartják. A löveget Á.u. 5-ben adták át a hadseregnek. A katonaság elégedetlen volt a löveg képességeivel, azonban Albert elnök személyes közbenjárása után mégis rendszerbe állították. Elsőként az Á.u. 6-ban vízre bocsátott ÓmHH Esztergom nevet viselő dunai ágyúnaszád főlövegeként kerül alkalmazásra, azonban a nem sokkal ezután vízre bocsátott ÓmHH Tatabánya rombolót is 75-6mTL lövegekkel szerelik fel. A 75-6mTL adta, kisebb módosításokkal, valamennyi korai ómagyar hadihajó fő csapásmérő erejét.

Adatok (zárójelben 75-26mTL)

Űrméret: 75 mm

Csőhossz: 2.250 mm, L/30 (3.150 mm, L/42)

Lövedék kezdősebessége: 420 m/s (515 m/s)

Maximális lőtávolság: 7.200 m (10.750 m)

Lövegtorony tömege: 5.900 kg (7.800 kg)

Tűzgyorsaság: 3 lövés/perc

75-26mTL Szerkesztés

Az ÓmHH Fiume építésének idején felmerült a meglehetősen elavult és kis teljesítményű, 75 mm-es ágyú leváltása, azonban a nagyobb teljesítményű, 105 mm-es FH-26mTL löveget nem sikerült alkalmassá tenni a hajófedélzeti szolgálatra. Szükségmegoldásként a már bevált 75-6mTL feljavításával próbálták növelni a hajó tűzerejét, ez a csőhossz megnövelését és a lövedék-kamra megnyújtását jelentette (hogy képes legyen befogadni, az új, nagyobb hajtótöltetű lövedékeket). A módosítások után a löveg lőtávolsága 10 km fölé növekedett, vagyis a parttól távolabb fekvő célok is támadhatóvá váltak.

Felmerült a régi rombolók átfegyverzése az új lövegre, azonban erre a nagyjavítást igénylő műveletre a hajók kora miatt nem került sor.

75-6mTL(P) Szerkesztés

A 75 mm-es tengerészeti löveg partvédelmi változata, a torony tömegét megnövelték és egy félautomata töltőrendszerrel látták el. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy három lövedéket tartalmazó rakaszokból adják le a lövéseket. Egy ilyen háromlövéses tűzcsapáshoz tíz másodpercre van szükség, míg percenként maximálisan 6 lövés adható le. A töltési rendszer lehetővé teszi a hagyományos egylövéses tűzcsapást is.

Ilyen lövegek látják el Fiume, és az ómagyar-egyiptomi barátsági szerződés alapján Alexandria védelmét is.

75-62m(FH)TKL Szerkesztés

Az ÓmHH Tatabánya és az ÓmHH Dorog kivonása után a rombolók lövegtornyai illetve 8 tartalék csö a Flotta raktáraiba került. Ezeknek a lövegeknek egy részét beépítették a Kapitány- és Nándorfehérvár-osztályú naszádok, a többit azonban hivatalosan leselejtezték. A valóságban azonban Fiumei Hajógyár mérnökei a késöbbi tengernagy Gordos Pál vezetésével azonban a megmaradt tíz csö felhasználásával könnyü vontatott lövegeket alakított ki. Ezeket egy csak a Flotta felsö vezetése által ismert raktárba szállították. Ezek a tábori lövegek a szokásos tengerészeti lövegeknél rövidebb csövüek voltak. Ezt a változtatást egyrészröl a súlycsökkentés indokolta, másrészröl a lövegekhez kifejlesztettek egy új megnövelt rombolóerejü lövedéktípust, mely kisebb hajtótöltettel és vékonyabb falvastagsággal készült. A lövegek emellett természetesen a hagyományos tengerészeti és partvédelmi löszerekkel is alkalmazhatóak voltak.

Hercegh Ferenc kormányzósága idején az aktív szolgálatot teljesítö hadihajókról is vontak ki lövegeket és alakítottak át tábori könnyü löveggé. A tüzérségi eszköz hivatalos debütálása az ómagyar polgárháborúban, Nándorfehérvár ostromakor történt meg, ekkor még név nélkül. Hivatalos elnevezése az ómagyar gyakorlatot követte: 75 mm-es 62-mintájú Tábori Könnyü Löveg, Fiumei Hajógyár.