Az Ojtozi-szoros az Erdélyi-medencét a Kelet-Európai síksággal összekötö átkelöhelyek egyike a Keleti-Kárpátokban, anti szinten fontos kereskedelmi út. A Kézdivásárhelyet uraló idöszennyezö állam a szoros védelmére több kisebb örposzt által megtámogatott erödítést emelt. Ez az erödítés Á.u. 40-ig a síkságról érkezö szarmata portyázók minden támadását megállította.
Á.u. 40-ben a szarmaták újfajta haditervet dolgoztak ki a szoros elfoglalására, elöörseik beszivárogtak a kézdiek örhelyei mögé és azokat egy összehangolt akcióban felszámolták. Ezután sikeresen elfoglalták és felgyújtották az erödöt, melyet a fösereg megérkezéséig megtartottak a Kézdivásárhelyröl indított felmentö sereg ellen. A szarmata fösereg beérkezése elött a védök sikeresen beomlasztották az egyik elöre elkészített sziklarakást eltorlaszolva ezzel a szorost.
A második ütközet[]
Miután Kézdivásárhely csatlakozott Ómagyarországhoz a szoros védelmét a Rácz százados vezette megtörök vették át, akik géppuskák alkalmazásával saját veszteség nélkül lemészárolták a következö szarmata sereget.