FANDOM


Az Adria Svadron zászlóshajója, a "Fleet-in-being" haditengerészeti-diplomáciai filozófia megtestesítője az Ómagyar flottában. Azért építették, hogy a puszta létezése is olyan fenyegetést jelentsen a zömében tengerparton élő korabeli anti hatalmak számára, hogy konkrét harccselekményekre már ne is kerüljön sor. Ennek megfelelően a romboló komolyabb összecsapásban sokáig nem vett részt. Nevét az első és legfontosabb ómagyar tengeri kikötőről kapta. Á.u. 27-ben bocsátották vízre.

Hosszú szünet után az első ómagyar romboló, és az első ómagyar nehéz hadihajó, amelyet a Kapitány-osztálynál kikísérletezett turbóelektromos meghajtással láttak el. A tervezés során felmerült, hogy olajfűtésű kazánokat építenek be a hajóba, azonban a bizonytalan Fiume-Sziszek útvonal miatt inkább a bevált széntüzelés mellett döntöttek. A korábbi hajókkal szerzett tapasztalatok alapján kialakított formájának és korszerű meghajtási rendszerének köszönhetően így is a flotta egyik leggyorsabb hajója.

A korosodó Tatabánya és Dorog leváltására Á.u. 35-ben és 36-ban két újabb Fiume-osztályú romboló építéséhez kezdenek hozzá (Szentendre és Tatabánya néven). Ezek a hajók az ÓmHH Fiume hadiromboló változatai, ahol a parancsnoki központ és a törzskari tisztek kabinjait extra lőszer- és szénraktárakra cserélték ki.

Leírása Szerkesztés

Vízkiszorítás (teljes harci állapot): 900 tonna

Főfegyverzet: 4x75 mm 75-26mTL löveg, 10x12.7 mm nehézgéppuskák, aknavetők, füstködfejlesztők

Csúcssebessége: 40km/h

Egyéb felszerelések: nagyteljesítményű rádiók, radar

Bevetései Szerkesztés

Legfontosabb feladata az ómagyar tengeri hatalom prezentálása volt, ezért többször tartott fegyverzeti bemutatót frekventált anti helyeken, általában tengerparti sziklákra mérve tűzcsapást.

A Második Szicíliai Válság ideje alatt a Messina városába kitelepült parancsnokságnak adott otthon, a "Szentélynek" nevezett stratégiai szobájából irányították a nyugati-medencébe vezényelt egységek hadmozdulatait, Jecsmenik Iván admirális vezetésével. Massilia megtámadásakor az ÓmHH Fiume vezette a város felszabadítására (és az ott összevont karthágói flotta elpusztítására) kijelölt csapásmérő csoportot, de a punok még időben elmenekültek. (Később az incidenst hivatalosan kalózok támadásának állították be.)

Az Isztriai-válság idején Belényesi tengernagy zászlóshajója, bombázta az Isontius hídját, ez volt az elsö légi tüzhelyesbítéssel végzett ómagyar tüzérségi támadás.